kis férjem elutazott

Föltettem a gépre a szentemet tegnap hajnalban (mármint Dezsőt a repülőgépre). Csak most olvasom itt, hogy mit írt vasárnap... De persze elmondta nekem is élőben. Már tudtunk beszélni telefonon meg skype-on is. Egyelőre eléggé el van anyátlanodva, bár ma már sokkal jobb kedve volt, mint tegnap, mert a munka sok és nehezen átlátható, ráadásul állandó versenyfutást jelent az idővel, és egyedül van egy idegen országban, ahol még a feliratokat se érti. Remélem, majd egy kicsit a hóna alá nyúlnak a kollégái, amíg nem vagyok ott, és néha elviszik legalább sörözni. Egy hónapig a reptéri szállodában fog lakni, amíg az elődje, Rozika és családja ki nem költözik a házból, amely a mi otthonunk lesz három évig. Rozikáék 15-én költöznek, utána pár nap alatt kifestik a lakást, én talán 21-én tudok menni a cuccokkal és országos jó cimboránkkal, Ottokárral. Meg egy kisteherautóval.
Közben itthon is csomó elintéznivaló van: egyezkedni kell a bérlőkkel, akik szerencsére nagyon biztosak benne, hogy pont a mi lakásunk kell nekik, de mielőtt érkeznek, pár dolgot még rendbe kell hozni itt: már rendeltem új kanapét, kell egy kis bútor- meg szőnyegtisztítás, zárcsere, kazánjavítás, zongorahangolás, apró fürdőszobai javítások és banki meg egyéb adminisztrációs dolgok. Mellesleg a szakdogakonzulensemmel is jó lenne váltani néhány szót még az utazás előtt. Ez még mind bőven bele fog férni a hátralevő négy hétbe. Ami miatt izgulok, az a szemem: már 8 napja volt a műtét, de még messze nem tökéletes a látásom. Szerintem most -2 dioptriánál járok, ami persze jobb, mint a 4 meg 5, amiről indultam, de szeretném, ha egy se lenne. Egyáltalán nem akarok szemüveget hordani, de most még elég homályosan látok, főleg közelre, meg pl. a monitort nem látom túl jól. Tévézéshez, utcán járkáláshoz stb. már elég jól látok, bár még nem hiperélesen. Szóval remélem, még javulni fog. Pénteken megyek kontrollra, meglátjuk, ott mit mondanak.